2013. február 2., szombat

Helena Silence: Enigma

Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit. 

A fülszövege alapján megtetszett, így hát elmentem a könyvbemutatóra, ami egy igazán emlékezetes program volt számomra. A felolvasó előadásával nem voltam teljesen megelégedve, úgy éreztem, hogy csak próbálta visszaadni a könyv hangulatát. Pozitívabb lett volna, ha maga az írónő adta volna elő, de ez mind mellékes. Mindenesetre a felolvasott részlet nagyon izgalmas volt, és Pont jó helyen fejezték be, hogy igazán felkeltsék a jövőbeni olvasók véleményét. 

A könyvben is nekem Pont az a rész volt a „fordulópont”, addig úgy éreztem, hogy csak úgy telnek a napjaik, nem kötött le túlságosan, hétköznapinak éreztem. Viszont a barlangos résztől igazán beindultak az események. 


Nem tartom olyan "nagy számnak, kitaláltnak", hogy egy ember érző legyen. Kicsit kreatívabb is lehetett volna a főszereplő képessége. Talán emiatt sem élveztem annyira, túl hétköznapinak, egyhangúnak éreztem. Csak úgy peregtek az események, hétköznapok... mintha egy (majdnem) átlagos ember naplót írt volna. A fogalmazás és a szóhasználat is hétköznapi, mondhatni "gyerekesen könnyű" volt.

Összességében tetszett, el fogom olvasni a folytatást is, de nem „sürgősen”.

Borító: 5/5 Szép, bár a falevelet nem tudom hasonlítani a történtekhez
Kedvenc rész: barlangos jelenet
Ami nem tetszett: az első fele unalmas, hétköznapi volt
Értékelés: