Vass Virág: Ringass, Amadeus

Mit lehetne elmondani Jonas és Bori szerelméről?
Hogy szinte gyerekek voltak még 1989-ben? Hogy Jonas átment stoppal a berlini falon, és Bori az egész világot felforgatta dühében? Hogy meg volt írva előre: szeretni, ismerni, sajnálni és siratni fogják egymást?
Bori és Jonas húsz évvel később egyszerre lépnek egy berlini szálloda forgóajtajához. Továbbmennek? Felismerik egymást?
A múltból felvillanó kamaszszerelem különös megvilágításában egy férfi, egy nő és a hozzájuk tartozó emberek kapcsolatának rejtett dimenziói tárulnak fel.
Egy szerelmi történet, amely több évtizeddel a hősök születése előtt kezdődik… Mindannyiunk regénye, akik beleszülettünk egy a felmenőink által megkezdett történetbe. A Ringass, Amadeus rólunk szól, akik kíváncsiak vagyunk magunkra. Gyermekmagunkra. Felnőttmagunkra.
De legfőképp a szerelem szavatosságára.

„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.”

Albert Einstein

Vass Virágtól ez az első könyv, ami a kezembe került.
A fülszövege alapján nagyon megtetszett, ezért is vettem meg... és nem bántam meg! :)

Kicsit másféleképpen olvastam, mint a többi könyvet. Összehasonlítottam egy másik írónővel, és az alapján született meg a véleményem. 
Nem tudom, hogy jó dolog e, ha megnevezem a másik írónőt, és kap egy kis kritikát.

Az időben ide-oda ugrál a történet, eleinte nehezebb olykor-olykor "elkapni" a fonalat, de aztán később már képben van az olvasó.
Jó pár szereplőt megismerhetünk.

A fogalmazás nagyon szimpatikus, eléggé tehetségesnek és jónak tartom az írónőt. Fejős Éva hozzá képest... (elnézést a rajongóktól).

Igazán érdekes, ahogy a végén összefutnak a szálak, összerakjuk a múltat, a jelent, az eseményeket, az embereket.

Ezután határoztam el, hogy fogok még Vass Virág könyveket olvasni, viszont azt is, hogy Fejős Éva könyvet nem hiszem! Ebből is látszik, hogy egy-egy írónő mennyi idő alatt írja meg a könyvét, mennyit foglalkozik vele, mennyit javítgatja! 

Azt tartom igazán jó könyvnek, amely elolvasás után is elgondolkodtat, és félre rakjuk későbbre is.
Nem sok értelme van úgy vásárolni, hogy többször nem olvassuk el, mert akkor csak porosodik, veszít az értékéből. Éppen ezért most össze is válogattam az eladandó könyveimet (összesen 4 db-ot), és fel is kerültek a vaterára. ;)

Íme:
http://hasznalt-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/kaland_tortenelmi_regeny/maryrose_wood_meregnaplok_1676665007.html
http://uj-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/romantikus/dedikalt_fejos_eva_karibi_nyar_1678033310.html
http://uj-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/romantikus/fejos_eva_szeretlek_bangkok_1678034855.html
http://hasznalt-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/romantikus/elizabeth_gilbert_eat_pray_love_2_huseg_1678039013.html

Joanne Harris - Csokoládé

Ó anyám, borogass!

Most már lassan 3 hete, (október 31-e óta, hogy egészen pontos legyek) hogy kiolvastam, de csak most jutottam el odáig, hogy írni is tudjak róla.

Valahányszor, amikor leültem a gép elé, azzal az elhatározással, hogy végre virtuális papírra vetem élményemet, minduntalan cserben hagyott fogalmazóképességem. Csak ültem, és bámultam a monitort, a gondolataim kígyóztak, de se az elejét, se a végét nem tudtam megfogni.

Hogy őszinte legyek, még most is csak tapogatózom, de megpróbálom.

Kezdésnek kijelenteném, hogy a könyv és a film két külön történet. De persze, megértem én, ezt a könyvet nem lehet így visszaadni, mert túl keserű lenne. A filmet láttam először, utána olvastam a könyvet. Bár a filmet is szeretem, utólag rá kellett, hogy jöjjek, a könyv nyomába sem érhet. A készítők csak nem bírták ki, hogy egy tipikus, nyálas csöpögős love story-t ne kerekítsenek a végére, ahol mindenki megtalálta önmagát, és boldogan élnek míg meg nem halnak. Aki ilyen könyvet keres, üzenem, ez nem az (hiába a film ezt üzeni...) és inkább válasszon egyet a könyvtár 'romantika' részéről.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy bár az egész könyv baromira nyomasztó, mégis érdemes elolvasni. Igen, szorongani fogunk, és igen ott lesz az a kis rohadék gombóc végig a torkunkban, de ezek mellett állandó gondolkodásra késztet. Úgy gondolom, hogy ez a könyv elvenni nem vehet, csak adhat.

Képzeletben felraktam a saját 1001-es 'must read before you die' listámra (nem is értem miért nem szerepel rajta).

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani, mely tele van harccal a férfiak meghódításáért, a gondoskodás megszerzéséért. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon, és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.


Hát ez a könyv (ahogy a Jane Eyre is) a kedvenc titulus-t megkapta.

Csijot, azaz gésaként szólítva Nitta Szajuri-t én tisztelem, becsülöm, felnézek rá amiért volt mersze, bátorsága elmesélni az életének jó és rossz oldalait is, a gésaként való bukását, felemelkedését, életének előzményeit majd a végét is.

Hihetetlen kitartó, bátor, (néha) engedelmes és okos személyiségről van szó.

Mellette igazán említésre méltó személyeket ismerhetünk meg.
Eléggé részletesek az emberek jellemzései mind külső és belső szempontból is.

Igazán kedves és szeretetre méltó jelenség még Mameha; Szajuri "megmentője" (aki olvasta, azt majd megérti az idézőjelet --- nem szeretnék elárulni fontos tudnivalókat).
Az Elnök viselkedésével nem voltam teljesen megelégedve, csak a végén.
Nobu természete is "elviselhető" volt, és aki megismerte, egy igazán értelmes, szórakoztató embert ismert meg.
Hatszumomo, Hatszumomo, a Nagy Hatszumomo ... hát igen, őt majd mindenki megismeri a regényben, és majd eldönti, hogy kedveli e avagy sem. Előtte még ezekkel a jelzőkkel illetném őt: úrnő, gonosz, piszkálódó, szerencsés majd vesztes, eszes.
Úritök félénk, szeleburdi, kislányos; igazán megérdemelt volna mindent... sajnáltam őt, és részben meg is értettem őt a végén.

Természetesen még volt egy pár szereplő, de én úgy érzem, hogy róluk tudtam és szerettem volna megosztani egy pár jellemzőt, véleményt.

Azt még hozzá tenném, hogy én szerintem ez egy ALAPMŰ, akinek lehetősége van, élete során olvassa el minimum egyszer! De ha teheti, inkább többször! (Nekem ez a 2. olvasásom, és még egy párszor a kezembe fog kerülni e célból. ;)

Érdekes tanulnivalókkal, eseményekkel van tele : gésák ruházatának, viselkedésének, kinézetének részletes bemutatása, ahhoz kapcsolódó szavak használata.
pl.: danna, kimonó, ekubó, mizuage, cucumi stb.
Annyiszor emlegetve voltak ezek a szavak, hogy többnek is megjegyzi az ember akaratlanul is a jelentését. :)

A filmet is csak ajánlani tudom. 
Én legelőször azt láttam, és az is hihetetlenül megfogott, "nyomot hagyott" bennem. Utólag olvasva a könyvet sem volt probléma. Persze vannak változtatások, rövidítések a filmben, de melyekben nincsenek?


Borító: 5/5 Szép zöld színű :), bár a filmben Szajuri nem így néz ki, de ettől függetlenül szerintem nagyon szép a gésa a borítón.
Kedvenc szereplő: hú ezt nehéz kiválasztani... Mameha :)
Unszimpatikus szereplő: báró
Kedvenc rész: Szajuri debütálása
Ami nem tetszett: Hatszumomo, Szatszu (Csijo huga), Úritök sorsa
Értékelés: 

Emily Brontë - Üvöltő szelek

Képzelj el egy tipikus amerikai szerelmes filmet. Adott 2 főhős, akik mindennél jobban szeretik egymást, de az élet úgy hozza, hogy elsodródnak egymás mellől. Majd jön a nagy újratalálkozás, és minden helyrejön magától, és they lived happily ever after...

Na ez a könyv NEM ilyen. Felkavaró, keserves, szomorú, elkeserítő. Szerelmi bánatban szenvedőknek nem ajánlom.

Sokáig nem tudtam bejegyzést írni erről a könyvről, annyira felkavart, és sajnos most se igazán találom rá a szavakat, ezt mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia.

Alapmű, életünkben legalább egyszer muszáj elolvasni!

Neil Gaiman: Csillagpor

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be.


A filmet már elég régen láttam. 
Múltkor az Alexandra Könyvkiadónál volt akció, annak keretében vettem majdnem féláron.
De valószínűleg el fogom adni, mivel annyira nem fogott meg, hogy újra kézbe vegyem.

Igazából egy meséről van szó, amely tarkítva van kitalált lényekkel, teremtményekkel, helyszínekkel.
Gyorsan pörögtek az események, több szereplőt megismerhettünk.
A vége nagyon kiszámítható volt, de ennek ellenére élveztem Tristran Thorn utazását, találkozásait.
Több szálon futó szál tette egy kicsit bonyolultabbá, de ez egyáltalán nem volt gond, így élvezhetőbb volt, hogy kivel mi történik.

Annak ellenére, hogy egy mesebeli történetről van szó, vannak benne olyan események, történések, hogy egy fiatal tizenévesnek nem biztos, hogy ajánlanám.

Így 22 éves fejjel simán elolvasható minden további nélkül. :D

A jellemek, szereplők leírása alapján mindenki elképzelheti saját maga fantáziája segítségével a kinézetüket. (Feltéve, ha még nem látta a filmet.) 
Mivel én olyan rég láttam a filmet - alig emlékeztem rá - , ezért a saját fejem "összerakta a személyeket".


Borító: 4/5 Szép, tetszik. 
Kedvenc szereplő: Csillag
Unszimpatikus szereplő: Victoria
Kedvenc rész: Amikor Tristran megmenti Csillag életét.
Ami nem tetszett: Mikor Victoria szembesítette a tényekkel Tristrant utazása visszatértekor.
Értékelés: 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Bronté nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, mély pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá. A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.

A sok filmváltozat közül láttam többet is. A kedvencem a 2005-ös feldolgozás, amelyben egyik kedvenc színésznőm Keira Knightley alakítja Elizabeth szerepét igazán jól.

Így elolvasás után azt mondhatom, hogy a film jobban tetszett, amit még sokszor meg is fogok tekinteni.
A könyvvel nem biztos, hogy így lennék, de azért szerintem még a kezembe fog kerülni.

Édesanyjuk Mrs. Bennet igazán sürgő, forgó, alkalmatlankodó, buzgó; amolyan "sajtkukac" féle személyiségként tudnám leírni. Ezeket igazán nem rosszként mondom, de így éltem meg az egész könyvben a viselkedését, modorát.
Elizabeth csendes, hallgató, okos, szerény, de igazán odafigyelő, eszes teremtés. Nagyon szimpatikus a jelleme. 
Jane nagyon kis ártatlanka, de illik rá. :)
Nah a másik 2 lányról nem is nagyon szeretnék beszélni... Lydia kikészített a viselkedésével.
Mr. Bennett fura alak, azt hiszem róla elég ennyi.

Rengeteg összejövetel, bálozás, beszélgetés, utazgatás, fecsegés, pletykálgatás jellemzi a könyvet, egy kis gúnnyal, romantikával, humorral (icipicit) összespékelve.

Egészen kis időt jelenít meg a szerzőnő, amelyben néha az idő nagyon lassan megy, és olyan, mintha a szereplők alig csinálnának valamit ; valami igazán értelmeset.

Jó kis olvasmány, nyugis, pihentető délutánokra ajánlom, el lehet benne merülni, de félre is lehet rakni. Nem az a "phú, nem bírom lerakni regény".

Borító: 3/5 Valamelyik film feldolgozásából megjelenített kép, nem túl szép a minősége, viszont szerencsére kemény borítós, így sokszor kézbe vehető újra és újra.
Kedvenc szereplő: Elizabeth
Unszimpatikus szereplő:Mr. Darcy
Kedvenc rész: mikor Elizabeth újra és újra elolvassa Mr. Darcy levelét
Ami nem tetszett:Mr. Darcy és Mr. Bennett viselkedése a Bennett családnál való látogatásoknál
Értékelés: