Charlotte Brontë leghíresebb regénye, a Jane Eyre rengeteget elárul
szerzőjéről: életrajzi elemekből építi fel Jane gyermekkorának keserves
éveit, és lelke legmélyéből veszi hősnőjének törhetetlen, makacs
jellemét is. A regény romantikus cselekménye és érzelmessége révén már
első megjelenésekor nagy sikert aratott.
Címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel.
Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy
nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint
az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny,
szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra
tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is,
olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz.
Ezt az állását feladja, mikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez,
annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre
is de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre.
Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán
biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között
és az Olvasók szívében egyaránt. Nagyon sok kiadásban, borítóban megjelent már ez a könyv. Direkt azt raktam ki, amelyikben én ráakadtam egy jó kis antikváriumban a Jászai Mari Térnél. Ahhoz képest, hogy egy (számomra) klasszikusról van szó, nagyon olcsó volt. :)
A filmet, a régit és az újabb feldolgozást is láttam már, viszik a pálmát!
A legelején Hamupipőke érzésem volt Jane-el és a "családjával" kapcsolatban, igazán sajnáltam őt, de egyben becsültem is, hogy volt, hogy kiállt magáért!
Elérzékenyültem, mikor elvesztette barátnőjét, együtt éreztem vele, de nagyon is!
Nagyon okos, talpraesett és magáért kiállő nő lett belőle 8 év leforgása alatt, ugyanis ugrottunk egyet a történetben, és máris 18 éves lett.
Új vágányra került az élete azzal, hogy munkát keresett, kiterjesztette az igazgató felé kérését, majd a gyámja felé is, akit viszont már nem érdekelt, hogy mit tesz (szerencsére, végre nem szól bele, nem irányítja, nem szidja le a semmiért).
Találkozik volt dadájával is, akitől megtudunk egy kis információt az "előző életszakaszáról", kinek hogyant alakultak a dolgai, ki hogyan, merre változott meg.
Elején elgondolkoztam, hogy miért is olyan jó ez a könyv, hiszen nem nagyon érdekelt. (Tényleg nagyon az elején voltam!) Na de 1-2 oldallal odébb magával ragadott, és olvastatta magát. :)
Majd nagy lejtőn (vagy?) emelkedőn indulunk el, felgyorsulnak az események, csak kapkodom a fejemet.
Nem szeretnék elárulni semmit azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, de tudtam én, hogy valami nem stimmel, már a jóhír elején elkezdtem gondolkodni, sajnálni Jane-t... de ő is érezte.
Sírni tudtam volna a templomban, a szobájában, az új faluban. :,(
Annyira jól meg van fogalmazva, írva ez a regény, hogy egyszerűen magával rántanak a történések, a jelenetek, mosolygok, nevetek, sírok, elszomorodom, elgondolkozom. Régen olvastam ilyen könyvet, amely ennyire "magával ragadott volna".
A vége természetesen kitalálható volt, bár nem ebben a formában...
Összességében egy elég jó könyv, szerintem még egy párszor a kezembe fogom venni elolvasás gyanánt. ;)
Borító: Régebbi kiadás van meg, inkább a fogását és az "illatát" szeretem. :)
Kedvenc szereplő: Jane
Unszimpatikus szereplő: St.John
Kedvenc rész: mikor Mr.Rochester megkéri Jane kezét
Ami nem tetszett: ami történt a végén Mr.Rochesterrel, nem érdemelte meg
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése