Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja
olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni,
megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas,
sikeres nő - volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik
pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok
nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett
kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre
rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába,
Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk,
indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mindannyian a boldog
pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak.
Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik
ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kezdve változtatok az életemen".
Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a
jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egyszer már olvastam ezt a könyvet, és akkor nagy löketet adott, felvidultam, nagyon nagy hatással volt rám.
Úgy érzem, most megint szükségem lenne erre a mostani életszakaszomban. Ezért olvastam újra. ;)
Az írónőnek a jelleme, viselkedése, gondolkodásmódja hihetetlenül szimpatikus nekem. Olyan jókat mosolyogtam egy-egy mondatán. :)
1. rész: ITÁLIA
"Mondd, ahogy eszed"
Harminchat mese a gyönyör kereséséről
Ezzel kezdi ezt az Olaszországban játszódó részt. Mivel tanultam egy kis olaszt, így ezt a helyet és nyelvet nagyon szeretem. Érdekesebbé teszi ezt mind azzal, hogy a tanult olasz szavak közül egyet-egyet megoszt velünk. :) Olasz ételeket kóstol (felszed egy jó pár kilót :D), olasz helyeket ismer meg, és olasz emberekkel találkozik. Eközben elindul a gyógyulás útján, bár döcögősen megy neki. Vicces, amikor saját magával beszélget írásos formában. :D
2. rész: INDIA
" Gratulálok, hogy megismerhettem"
Harminchat mese az áhítatra való törekvésről
Hugomnak, másnéven Kukacnak ajánlom ezt a részt, sokat beszél a jógáról, na meg űzi is ezt a sportot.
Idézek, amivel egyetértek:
"... nem rágódhatsz megállás nélkül a múltadon, mint ahogy nem aggódhatsz állandóan a jövőd miatt sem; figyelmedet az örökkévaló jelenre kell összpontosítanod, mert csak ebből az állapotból vagy képes kiegyensúlyozottan szemlélni önmagadat és a környezetedet"
Ezen kívül tényleg sok más hasonló bölcsességet, gondolatot oszt meg a jógáról, meditálásról, igazán érdekes.
Felnéztem rá, mikor megfogadta, hogy senkivel nem fog beszélni, egy szót sem fog szólni, nemtudom hogy bírta ki. De aztán az asram "feladat kiadói" megszüntették ezt az állapotot egy új feladattal. Mindenesetre nagyon sokat változott és fejlődőtt Indiában, megérte meghosszabbítani az ottlétét. :)
3. rész: INDONÉZIA
"Még a bugyimban is másképp érzem magam"
Harminchat mese az egyensúlyra való törekvésről
Liz 2 évvel ezelőtt volt egy füvesembernél, aki jósolt neki a tenyeréből, és azt is megmondta, hogy vissza fog térni hozzá, ezért ment el Indonéziába.
Vicces, ahogy megijed, amikor Ketut Liyer, a gyógyíró elsőre nem ismeri fel. :D (Átfut az agyán, hogy akkor minek utazott ide.)
Természetesen a végén bepasizik, kerül egy kis romantika és a történet végére. Innentől már sejthető, hogy hol és hogyan fejeződik be a "gyógyító" utazása. :)
Annyira jó, hogy mind a három rész nagyon különbözik egymástól és ettől is válik az egész utazás, a történet igazán élménydússá.
Mind a három részben lehet kedvelni valamit:
Olaszországban a gyógyulását, a jó étvágyát, az olasz tanulását.
Indiában az asrammal, a meditációval való küzdelmét, végül az ének megszeretését. :)
Kedvenc szereplő: Liz
Unszimpatikus szereplő: Wayan
Kedvenc rész: Olaszország
Ami nem tetszett: Wayan halogatta a házvásárlást, és minél több pénzt akart Lizből kicsalogatni
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése