Akkor kezdtem a "szökésről" ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki
volt a pálmafás-tengerpartos poszter - én mégis beszereztem egyet a
zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva
magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken
odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és - bár sosem
jártunk tengerparton a családommal - szinte hallottam a tenger zúgását,
egészen elalvásig. Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett
ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen "megszöktem"
kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát.
Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő
sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy
másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt
kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és
szinte minden megváltozott bennem és körülöttem; a sors akaratából
megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem
önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha
azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok,
a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek
között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel. - (Fejős Éva)
Amikor elkezdtem olvasni, az az érzésem támadt, hogy ez egy önéletrajz, és nem túlzottan tetszett. De gondoltam: hát, miért ne olvhashatnám tovább, hiszen nem túl vastag, 1-2 napos olvasmány, biztos lesznek benne érdekes részek is... és tényleg így lett! :)
Hihetetlen volt számomra, hogy az ott élő emberek mennyire "nyíltak", elmesélik a velük történt olyan eseményeket is, ami nem tartozna másra, főleg nem egy vadidegenre (az írónőre).
Megható volt, amikor az Édesapjáról írt, mesélt, a vele és a betegségével kapcsolatos gondolatait megosztotta velünk, az olvasókkal. A végén igazán sajnáltam őt.
Sok esetben csorogtak a könnyei, szerintem túl sokszor volt ez, kis semmiségeken. Persze ez nem feltétlenül negatívum, biztosan elég érzékeny teremtésről van szó az írőnő személyében. Ettől függetlenül engem zavart, azt gondoltam, hogy az olvasók "megríkatása" a célja, hogy hú de érzelmes könyvről van szó.
Összességében érdekes volt a könyv, sok mindenkiről és mindenről össze tudott szedni információkat, igyekezett úgy éreztem. :)
De ahhoz képest, hogy (szerintem) egyszer olvasandó könyv, és elég vékonyka, jól megkérték az árát. Éppen ezért én nem egyből a megjelenéskor, hanem amikor adódott egy (majdnem) féláras akció, szereztem be.
Mivel ez inkább egy útinapló / önéletrajz szerű könyv, ezért itt nincsen kedvenc és unszimpatikus szereplő.
Kedvenc rész: Amikor a plasztikai sebésznél végig néztek egy-egy szépítő műtétet.
Ami nem tetszett: Túl sok ember jellemzés, a táj jellemzések helyett.
Értékelés:
Igaz, a molyon több csillagot kapott, de itt a többi könyvem értékeléséhez viszonyítva kapott kettőt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése