Fejős Éva: Szeretlek, Bangkok

Akkor kezdtem a "szökésről" ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter - én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és - bár sosem jártunk tengerparton a családommal - szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen "megszöktem" kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és körülöttem; a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel. - (Fejős Éva) 

Amikor elkezdtem olvasni, az az érzésem támadt, hogy ez egy önéletrajz, és nem túlzottan tetszett. De gondoltam: hát, miért ne olvhashatnám tovább, hiszen nem túl vastag, 1-2 napos olvasmány, biztos lesznek benne érdekes részek is... és tényleg így lett! :)

Hihetetlen volt számomra, hogy az ott élő emberek mennyire "nyíltak", elmesélik a velük történt olyan eseményeket is, ami nem tartozna másra, főleg nem egy vadidegenre (az írónőre).

Megható volt, amikor az Édesapjáról írt, mesélt, a vele és a betegségével kapcsolatos gondolatait megosztotta velünk, az olvasókkal. A végén igazán sajnáltam őt.

Sok esetben csorogtak a könnyei, szerintem túl sokszor volt ez, kis semmiségeken. Persze ez nem feltétlenül negatívum, biztosan elég érzékeny teremtésről van szó az írőnő személyében. Ettől függetlenül engem zavart, azt gondoltam, hogy az olvasók "megríkatása" a célja, hogy hú de érzelmes könyvről van szó.

Összességében érdekes volt a könyv, sok mindenkiről és mindenről össze tudott szedni információkat, igyekezett úgy éreztem. :)
De ahhoz képest, hogy (szerintem) egyszer olvasandó könyv, és elég vékonyka, jól megkérték az árát. Éppen ezért én nem egyből a megjelenéskor, hanem amikor adódott egy (majdnem) féláras akció, szereztem be.

Mivel ez inkább egy útinapló / önéletrajz szerű könyv, ezért itt nincsen kedvenc és unszimpatikus szereplő.
Kedvenc rész: Amikor a plasztikai sebésznél végig néztek egy-egy szépítő műtétet.
Ami nem tetszett: Túl sok ember jellemzés, a táj jellemzések helyett.
Értékelés:

Igaz, a molyon több csillagot kapott, de itt a többi könyvem értékeléséhez viszonyítva kapott kettőt. :)

Maryrose Wood: Méregnaplók - Méregkert

A tizenhat éves Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, aki szenvedélyesen kutatja a gyógynövények titkait. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a rejtélyes látogató neve Gyom, és a jelek szerint nem csak a nevében kötődik a növényekhez. Kicsoda ő és mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülöző regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is. 



Eléggé vékony könyvről van szó. Könnyed kis 1-2 napos olvasmány, nagyon gyorsan lehet vele haladni.
Picit ahogy olvastam inkább tini regénynek mondanám. A fogalmazása egyáltalán nem bonyolult, túl könnyű inkább. De az igazán jó érzés, hogy csak lapozok, lapozok, és peregnek az események.

Elején bemutatja a főszereplőket (mindössze 2), tehát e szempontból is könnyen követkető. Majd bejön 1-2 újabb szereplő, ezek között a fura, rejtélyes fiú, aki hangokat hall, mintha a növényekkel együtt érezne, hallaná a beszédüket. Akivel aztán (természetesen) szerelmi szál alakul ki.

Szeretem azokat a regényeket, amiben sok szó esik a növényekről, állatokról, a természetről.

Az a jó azokban a könyvekben, amiket még nem filmesítettek meg, hogy én képzelhetem el a környezetet és a szereplők kinézetét is.
Ebben a történetben elég érdekes, amikor magam elé képzelem a fiút, amint beszélő növényekkel vonul elvégezni a rá bízott feladatokat a lány megmentése érdekében.
Igen, elég nagy fordulatot vesz a regény a vége felé. 

Ezt a regényt szerintem nem kellett volna több részbe szedni, olyan vékonyka és rövid így az első rész. Hát igen, ezt is úgy fejezték be, hogy az ember nagyon is kíváncsi a folytatására.

Mindenesetre lehet, hogy összegyűlik annyi könyv, amit szívesen lecserélnék egy újra, köztük ezt is, és akkor kirpóbálom a rukkolát én is. :)

Kedvenc szereplő: talán Jessamine
Unszimpatikus szereplő: Jessamine Apja (titkolózik, és gonoszan viselkedik a saját tulajdon lányával)
Kedvenc rész: belépés a méregkertbe
Ami nem tetszett: Jessamine Apja lánya elleni tette
Értékelés:

Jean M. Auel. A lovak völgye

A szőke, kék szemű Ayla - fogadott anyja, Iza tanácsát követve - elhagyja az őt befogadó Barlangi Medve törzset. Broudtól született kisfiát hátrahagyva nekivág az ismeretlennek, hogy megtalálja azt a másik népet, amelyből származik. Északnak indul, egyedül, nehéz szívvel, és útja során minden erejére, tapasztalatára, tudására és találékonyságára szüksége van, hogy túlélje a zord körülményeket és a tömérdek rá leselkedő veszélyt. Egy titokzatos völgybe jut, ahol sztyeppei vadlovak kóborolnak, itt talál viszonylagos védelmet a kegyetlen hidegtől. Kíváncsisága és a megismerés vágya hajtja, hogy megszelídítsen egy vadlovat, mely ebben a rideg világban egyedüli társa. Ám a sors erre a vidékre vezeti a két vadászt, Jondalart és öccsét, ők szintén Ayla népének gyermekei. Egy végzetes balesetet követően Aylára hárul a feladat, hogy javasasszonyi ismereteit felhasználva meggyógyítsa Jondalart, s eközben felszínre bukkannak a rég eltemetett emlékek a gyerekkorából a beszéd, a nevetés és sírás képessége, és hatalmába keríti egy ismeretlen érzés, a szerelem. Jean M. Auel A Föld gyermekei című regényciklusának második kötetében újabb szeletet ismerhetünk meg őseink küzdelmes életéből. 

A Föld Gyermekei trilógia 2. kötete, a Barlangi Medve Népe 2. része.

Hihetetlen részletes itt is a tájleírás, a különböző népek kinézetének jellemzése (pl. "laposfejűek" stb.):

 "A vezér szemét előeugró homlokeresz árnyékolta, amelyet a bozontos szemöldök még jobban kiemelt. Vastag, hosszú orra inkább csőrre hasonlított, s a szeme ettől még mélyebben ülőnek tetszett. Arcát sűrű, göndörödő szakáll fedte. Egy pelyhedző szakállúű fiatalabb egyeden megfigyelte, hogy a laposfejűeknek nincs kifejlett álluk, csak előreugró állkapcsuk. Fejüket és kiváltképp a felsőtestüket szakállukhoz hasonló barna, bozontos szőrzet fedte."

Fafajták felsorolása: luc-,jegyenye- és vörösfenyő, égerfa, fűzfa, nyárfa, tölgyfa, bükkfa.

Legelején Ayla további bandukolását követhettük nyomon. Majd az ő eredeti népére tér át (gondolom) az írónő. 
Új szereplők, sok sok új megjegyezendő név. :)
Ezek az értelmesebb emberek az előző kötetben végig követett népet állatoknak hívják, mivel más a kinézetük, a viselkedésük, nem tudnak beszélni, csak mutogatnak.

Ayla már nem bánta, hogy különcködik. Egyedül becserkészett egy lovat, ami már kicsit túlzás volt, de hihetetlen ügyes volt. Ezután meg már olyan dolog történt, amit már sejtettem: az elkapott lónak volt egy kiscsikója, és magához szelidítette. Gondolom ezek után majd meg is fogja lovagolni. :)

A közepe felé már jobban zavart, hogy Aylának minden sikerül, amit szeretne. Meglovagolta Nyihahát, nagy és kis állatokat elkapott, becserkészett, a lóval haza huzatta, kis oroszlánt meggyógyított, megszelidített, Nyihahával összebarátkoztatott stb. stb.

Picit magamat is látom ebben a nőben. Hihetetlenül szereti az állatokat, foglalkozik velük, megmenti, megszelidíti őket. Ha lát egy sérült állatot, nem képes szótlanul, tétlenül otthagyni. :) Ez nagy pozitívum számomra. 

Alig vártam már, hogy a történetben futó 2 szál összeérjen. De nyilván az írónő direkt húzta, így izgalmasabb. :) Bár ahogy összetalálkoztak.. hát erre nem számítottam. Thonolan-t viszont sajnáltam, bár ő megmondta, hogy várható a végzete. :(

A befejezés tetszett, bár ez így befejezetlen volt, szóval várom a 3., egyben befejező részt. (végre)

Kedvenc szereplő: Jondalar (jelleme, természetes nagyon szimpatikus)
Unszimpatikus szereplő: Serenio (egy másik népben élő nő, akiknél megálltak egy időre Jondalarék, ez a nő utasította el Jondalar leánykérését.. de a testét természetesen nem)
Kedvenc rész:Nyihaha meglovaglása
Ami nem tetszett: romantikus, szexuális jelenetek (nem éreztem ide valónak)
Értékelés:

Szeptemberi beszerzések 1.

Első blogos beszerzéseim:

Richelle Mead: A Szukkubusz Dala

Neil Gaiman: Csillagpor

David Nicholls: Egy nap

Rachel Vincent: Lélektolvajok














Richelle Mead: A Szukkubusz Dala: Egy blogon olvastam róla jó bejegyzést, pozitív visszajelzéseket.
A leírás alapján már az pozitív, hogy a főszereplő könyvesboltban dolgozik. :D A másik meg, hogy van egy macskája (nekem is van). :) Na a többi viszont egy "katyvasz" már: ő egy szukkubusz (férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja), ezen kívül szerepelnek a könyvben vámpírok, kisördögök, angyalok, démonok és más különös lények. Szóval izgalmasnak tűnik, hamarosan sorra kerül.

Neil Gaiman: Csillagpor: Kicsit mesebelinek tűnik ez a történet. Egy kis faluban játszódik, ami mellett van egy varázslatos birodalom. Szerelmi szál is húzódik benne, ugyanis a főszereplő férfi egy hullócsillagért indul el, hogy elnyerje kedvese kezét. Útja során összetalálkozik a  legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények világával.

David Nicholls: Egy nap: Ez a legvastagabb a 4 közül, meg ha összehasonlítom az eddig nemrég olvasott könyveimmel is. A filmet láttam már, és e hatására is vettem meg a könyvet. Na meg biztosan a könyv részletesebb. Hihetetlenül tetszett a film, nagyon jó színészeket választottak, akik remekül alakították a szerepüket (főleg Anne Hathaway; a férfi szereplő: Dexter Mayhew). Ezt alig várom, hogy elkezdjem! :)

Rachel Vincent: Lélektolvajok: Szintén blogon felfedezett könyv, természetesen több részes... manapság mostmár szinte az összes könyv. :S (anyagi csőd! :D) A főszereplő egy hétköznapi lány, Kaylee Cavanaugh, aki éldegéli az életét, iskolába jár. De emellett arra lesz figyelmes, hogy megérzi, ha valaki a közelében meg  fog halni, és ekkor sikításra kényszerül. Az iskolatársai sorra holtan esnek össze.
Azt hiszem, hogy eléggé figyelemfelkeltő ez is, aki szereti a "kitalált lényes" törtneteket. Na majd meglátjuk, milyen lesz. ;)

Pár nappal később:

Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

Richelle Mead: A halál csókja










Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame: Ezt a könyvet "kénytelen" voltam megvenni, mivel múltkor véletlenül múltkor az 2. részét vettem meg. :D Kicsit figyelmetlen voltam, na mind1. A történetet gondolom mindenki ismeri, főleg a meséből, gyerekkorából. Kíváncsi vagyok a könyvre.

Richelle Mead: A halál csókja: Ettől az írónőtől vettem nemrég könyvet (A szukkubusz dala), ezért keltette fel az érdeklődésemet. Jól "megvizsgáltam" a könyvet, elolvastam a leírást a hátulján, mégis MEGINT figyelmetlen voltam! :D Pedig a leírás nem következtetett rá, hogy ez egy sorozatnak a 3.! része. :D Szóval majd újabb költekezés (majd egyszer), ha el akarom olvasni, kell az 1. és a 2. része is. :D Ügyes vagyok mi?

Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe

Valamikor, az emberiség hajnalán, a félelmetes és lenyűgöző jégkorszakban egy aprócska gyerek és egy kicsiny törzs küzd az életben maradásért. A kislány egy pusztító földrengésben elveszti otthonát, családját, menekülni kényszerül. Sok-sok viszontagság után egy másik civilizációhoz tartozó, totemállatáról a Barlangi Medve népének nevezett törzs fogadja be. A szőke, kék szemű, sudár Aylára eleinte gyanakvással tekintenek társai, hiszen más, nagyon más, mint ők. Ám jótevőinek, Izának, a javasasszonynak, Crebnek, a sámánnak és főként akaraterejének, kitartásának, ügyességének köszönhetően végül sikerül elfogadtatnia magát a törzs többségével. De van, aki továbbra is ferde szemmel néz rá, a hatalmát félti tőle, és bosszút forral ellene. Egy távoli elődünk és letűnt Neander-völgyi rokonaink mindennapi élete elevenedik meg ebben a nem mindennapi történetben, amely csakúgy, mint minden emberi történet az azóta eltelt harmincezer évben a szeretet és a gyűlölet, az egymásrautaltság és a széthúzás, a múlt és a jövő folyamatosságának és összeütközésének a hőskölteménye. Jean M. Auelt A Föld gyermekei című regényciklusa tette világszerte ismertté. Romantikus elemeket és tudományosan alátámasztott történelmi tényeket ötvöző olvasmányos könyvei majd harminc nyelven, több mint negyvenötmillió példányban keltek el.

Mielőtt még elkezdtem volna olvasni, sok értékelést olvastam róla blogokon. Kiderült az is, hogy 3 részes, szóval egy nagyobb kiadás elébe nézek. :)

Nem olvastam még ilyen fajta könyvet, amely ősemberekről szól. Kalandos, fordulatos részekkel tarkított regény. Különösen nagy figyelmet fordított a részletes leírásokra a szerszámok elkészítéséréről, a nők és férfiak közti kapcsolatról, gyűjtögetésről, szertartásokról, totemek és szellemek szerepéről az emberek életében.
Tetszett a főszereplő, Ayla jelleme, természete: kalandvágyó, érdeklődő, tisztelettudó, tanulékony, ügyes, eszes.


A végét természetesen úgy fejezték be (mint általában minden több részes könyvet), hogy az ember kénytelen elolvasni (persze csak ha kíváncsi a folytatásra) a következő részt. 
Valóban nagyon befejezetlen volt, de ezt nagyon lehetett is tudni, hogy ez fog történni Aylával, sajnáltam őt.

Kedvenc szereplő: Ayla
Unszimpatikus szereplő: Broud
Kedvenc rész: Mamutvadászat
Ami nem tetszett: Broud a végén ahogy ráerőltette a népre az akaratát
Értékelés:

Lissa Price: A testbérlők

A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. S ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma. Végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.




Miután elolvastam a fülszöveget, elkeseredtem egy picit, hogy "na ne már, itt is egymás bőrébe bújkálás van, mint A burokban". De nagyon kellemeset csalódtam, egészen más ez a könyv, számomra sokkal izgalmasabb, eseménydúsabb, nem áll le egy-egy cselekménynél, hanem pörögnek a szálak, de azért 1-1 fontos szálnál ha kell tovább időzik és megmagyarázza, de éppen csak annyira, amennyire szükséges.

Elkezdtem olvasni a könyvet és egyből az jött le nekem, hogy több könyvből vettek ki ötleteket.
Az elején az átváltoztatás nagyon hasonlított Az éhezők viadalára.
Miután "bekerült a szépkorú nő a lány testébe", és miután "ketten gondolkodtak" benne, egyből A burok című könyv jutott eszembe. (Amit nem mellesleg gyakorlatilag végig szenvedtem olvasásnál, annyira részletes és vontatott, lassú volt.)

FIGYELEM! Aki még nem olvasta a könyvet, az ezt a részt hagyja ki... a saját érdekében. :)
Az első megdöbbentő rész számomra, idézem:
" - De ami még fontosabb, hogy egy még forradalmibb fejlődés hamarabb lesz elérhető, mint valaha képzeltük. - Elhallgatott, hogy megkapja a teljes figyelmet. - A tartós bérlet.
Madison szava elakadt, és kezét a szája elé kapta.
- Bérlők helyett tulajdonosok lesznek - mondta az Öreg.
Ne!
Ez Helena volt. A fejemben sikított."

A másik megrendítő rész:
"- Szóval úgy estem csapdába, hogy a fejemben lévő fém az életem hátralévő részében hozzájuk láncol?
- Attól tartok.
Soha nem leszek már ugyanaz. Sohasem lesz nyugtom. Az a lány, aki besétált a testbankba, örökre elveszett.
Redmond megköszörülte a torkát.
- Van jó hír is.
- Mégpedig?
- Te vagy az egyetlen, akinek módosított chipje van. Ez egyedi alannyá tesz.
Keserű nevetésre fakadtam.
- Mi olyan nagyszerű ebben?
Redmond rám bámult.
- A testbank esetleg életben akar tartani."

Huh hát nem mondom... ezek után megdöbbentem, elkerekedtek a szemeim. Nem várt fordulatok, információk voltak ezek a számomra! De teljesen pozitív értelemben! Végre egy olyan könyv, ahol nem tudtam, hogy mi fog következni! :)
SPOILER VÉGE! 

Callie-t mint fiatal szereplőt elég "okosnak" írtak le, ahhoz képest, hogy milyen fiatal. Biztos korán érő típus. :) Mindenesetre nagyon "büszke" voltam rá, amikor azokban az esetekben, amikor csak időnként tért vissza a testébe, elég ügyesen kezelte a párbeszédeket, helyzeteket más fiatalokba bújt szépkorúakkal.

Hihetetlenül fordulatos! Olyanok derülnek ki a könyvben, amiket nem gondoltam volna. Egyik pillanatban még úgy érzem, hogy Callie biztonságban van, a másikban már kiderül, hogy folyamatosan szemmel tartják más testekbe bújva! :O Hihetetlen! :)

A végén elég sok szálat elvarratlanul hagytak, szóval kíváncsian várom a folytatást (gondolom majd lesz).:)
Megint csak ámuldoztam hogy mik derülnek ki:
- ki is volt valójában Blake,
- ki volt a beszélő hang Callie fejében.... bár ez még mindig nem egyértelmű számomra,
- milyen az Öreg arca, ki is ő,
- mit akar Callie-től az Öreg.

Kedvenc szereplő: természetesen Callie :)
Unszimpatikus szereplő: Tinnenbaum
Kedvenc rész: Callie és Blake lovaglása, "randija"
Ami nem tetszett: Michael is elment "dolgozni" a testbankba
Értékelés:

A nagy leleplezés

Sziasztok!

Kukac és Moly vagyunk, és zabáljuk a könyveket.
Szóval az úgy volt, hogy egyszer nővérem és én együtt dolgoztunk, amikor jött az ötlet - csináljunk blogot egyik nagy szenvedélyünkről: az olvasásról!

2 óra kisebb nagyobb megszakításokkal tarkított röhögőgörcs után, hogy mi is legyen a neve a blogunknak, egyszer csak felvillant az a bizonyos villanykörte, és felkiáltottam: legyünk Moly és Kukac! Te leszel a Moly (tisztelettel adózva az idősebbek után) és én leszek a Kukac, aki már egyfajta molykezdemény.

Tehát itt vagyunk, hölgyeim és uraim, molyok és molykezdemények, készen arra, hogy informáljuk kedves olvasóinkat, hogy mit is érdemes (szerintünk) elolvasni, és mit nem, és igyekszünk minél gyakrabban és minél nagyobb odafigyeléssel tenni ezt.

Kis peték voltunk még - ha szabad ilyen hasonlattal élnem - amikor drága anyukánk megtanított minket az olvasás szeretetére, és fontosságára (ezért utólag is óriási hála és köszönet Anyu!).
10 éves koromtól egészen 18 éves koromig napi 4 órát utaztam, ezért bőven volt időm olvasni.
19 éves fejjel, dolgozván, úgy, hogy a munkahelyem 15 perc sétára van a lakásomtól már problémásabb megoldani időt szakítani erre, de próbálkozom. Ezért előre is elnézést, ha olvasási élményeim posztolása nem lesz oly gyakori - erre itt lesz nővérem, akitől heti rendszerességű véleményformálást várhattok :)

Életem első 12 évét Budapesten töltöttem, majd kiköltöztünk vidékre, de a szívem mindig is Pest felé húzott. Ezért végtelenül boldog voltam, amikor párommal első közös fészkünket Budapesten rendeztük be. Így már több mint 1 éve újra a belváros leánya lettem.

Érettségi után elkezdtem egy OKJ-s Külkereskedelmi üzletkötő szakot, de fél év okosítás után rájöttem, hogy ez nem nekem való szak, és soha de soha nem szeretnék üzletkötőként elhelyezkedni. Tehát úgy döntöttem, bye bye suli, hello munka... Jelen helyzetben jógaoktató szeretnék lenni, és erre gyűjtök szorgosan.

Írásaimmal igyekszem az arra kíváncsiak kíváncsiságát kielégíteni a lehető legnagyobb tudásomhoz mérten. Előre is sok örömöt és jó olvasást kívánok a Moly és Kukac blog olvasásához!

Kukac

Bemutatkozás

Hali!

Nem is tudom, mit írhatnék. Leírhatom, hogy 22 éves vagyok (azaz pont most szombaton leszek :)). Szeretek kirándulni, görkorcsolyázni, tollasozni, gyöngyözni, írogatni (honlapot, blogot, bevásárló listát, naptárt) stb. stb. Nagyon szeretem az állatokat, a mániáim! Mindig van minimum 2 féle állat a lakásomban, környezetemben. :) Jelenleg Pesten élek albérletben a férjemmel, de minden hétvégén lemegyünk vidékre a szüleinkhez, és  ott is várnak az állatok. (Cirmike, Buksika, Inci finci, Bogyó, Béla, Rezső, Egérke stb.)

Na mindegy. A leglényegesebb (amiért indult is a blogunk), hogy faljuk a könyveket, imádjuk őket, és rengeteg a véleményünk,(esetleg) kritikánk , hozzászólásunk (bele szólásunk), egy-egy könyv történetébe, történetéhez, írójához.
Amennyiben megtetszett egy könyv (és meg is találod nálunk), informálódhatsz, hogy érdemes-e bele kezdened, időt szánnod rá, elolvasnod.

Kellemes időtöltést, olvasgatást kívánok a blogunkhoz, nyugodtan szólj hozzá bejegyzéseinkhez, ha esetleges észrevételed, ellenvetésed, gondolatod támad.

Szóval kezdjünk is hozzá! :)