Paulo Coelho - Veronika meg akar halni

Ezt a könyvet egyik kedves Molytársam adta kölcsön, még egyszer köszönet érte!

Ez egy tipikusan olyan könyv, ami megosztja az embereket. Van, aki falja, és 180%-osan azonosul vele, és van, aki xy oldal után abbahagyja, és többet rá se tud nézni az undortól.

Nos én az előbbi csoportba tartoztam.
Lehet, hogy azért, mert én is elme-bomlott személy vagyok, mint a könyv szereplői, mindenesetre azt éreztem, hogy egy tiltott világba nyerek betekintést.

Bár a könyv felénél már tudtam mi lesz a 'nagy csattanó', és engem kifejezetten zavart, hogy Coelho beleírta magát a könyvbe (óó egó te drága) de ezt leszámítva én ajánlom olvasását.

A Bibliával kapcsolatos gondolatmenetei külön elnyerték tetszésem.

Jó könyv, na.

Vass Virág: Ringass, Amadeus

Mit lehetne elmondani Jonas és Bori szerelméről?
Hogy szinte gyerekek voltak még 1989-ben? Hogy Jonas átment stoppal a berlini falon, és Bori az egész világot felforgatta dühében? Hogy meg volt írva előre: szeretni, ismerni, sajnálni és siratni fogják egymást?
Bori és Jonas húsz évvel később egyszerre lépnek egy berlini szálloda forgóajtajához. Továbbmennek? Felismerik egymást?
A múltból felvillanó kamaszszerelem különös megvilágításában egy férfi, egy nő és a hozzájuk tartozó emberek kapcsolatának rejtett dimenziói tárulnak fel.
Egy szerelmi történet, amely több évtizeddel a hősök születése előtt kezdődik… Mindannyiunk regénye, akik beleszülettünk egy a felmenőink által megkezdett történetbe. A Ringass, Amadeus rólunk szól, akik kíváncsiak vagyunk magunkra. Gyermekmagunkra. Felnőttmagunkra.
De legfőképp a szerelem szavatosságára.

„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.”

Albert Einstein

Vass Virágtól ez az első könyv, ami a kezembe került.
A fülszövege alapján nagyon megtetszett, ezért is vettem meg... és nem bántam meg! :)

Kicsit másféleképpen olvastam, mint a többi könyvet. Összehasonlítottam egy másik írónővel, és az alapján született meg a véleményem. 
Nem tudom, hogy jó dolog e, ha megnevezem a másik írónőt, és kap egy kis kritikát.

Az időben ide-oda ugrál a történet, eleinte nehezebb olykor-olykor "elkapni" a fonalat, de aztán később már képben van az olvasó.
Jó pár szereplőt megismerhetünk.

A fogalmazás nagyon szimpatikus, eléggé tehetségesnek és jónak tartom az írónőt. Fejős Éva hozzá képest... (elnézést a rajongóktól).

Igazán érdekes, ahogy a végén összefutnak a szálak, összerakjuk a múltat, a jelent, az eseményeket, az embereket.

Ezután határoztam el, hogy fogok még Vass Virág könyveket olvasni, viszont azt is, hogy Fejős Éva könyvet nem hiszem! Ebből is látszik, hogy egy-egy írónő mennyi idő alatt írja meg a könyvét, mennyit foglalkozik vele, mennyit javítgatja! 

Azt tartom igazán jó könyvnek, amely elolvasás után is elgondolkodtat, és félre rakjuk későbbre is.
Nem sok értelme van úgy vásárolni, hogy többször nem olvassuk el, mert akkor csak porosodik, veszít az értékéből. Éppen ezért most össze is válogattam az eladandó könyveimet (összesen 4 db-ot), és fel is kerültek a vaterára. ;)

Íme:
http://hasznalt-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/kaland_tortenelmi_regeny/maryrose_wood_meregnaplok_1676665007.html
http://uj-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/romantikus/dedikalt_fejos_eva_karibi_nyar_1678033310.html
http://uj-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/romantikus/fejos_eva_szeretlek_bangkok_1678034855.html
http://hasznalt-konyv.vatera.hu/szorakoztato_irodalom/romantikus/elizabeth_gilbert_eat_pray_love_2_huseg_1678039013.html

Joanne Harris - Csokoládé

Ó anyám, borogass!

Most már lassan 3 hete, (október 31-e óta, hogy egészen pontos legyek) hogy kiolvastam, de csak most jutottam el odáig, hogy írni is tudjak róla.

Valahányszor, amikor leültem a gép elé, azzal az elhatározással, hogy végre virtuális papírra vetem élményemet, minduntalan cserben hagyott fogalmazóképességem. Csak ültem, és bámultam a monitort, a gondolataim kígyóztak, de se az elejét, se a végét nem tudtam megfogni.

Hogy őszinte legyek, még most is csak tapogatózom, de megpróbálom.

Kezdésnek kijelenteném, hogy a könyv és a film két külön történet. De persze, megértem én, ezt a könyvet nem lehet így visszaadni, mert túl keserű lenne. A filmet láttam először, utána olvastam a könyvet. Bár a filmet is szeretem, utólag rá kellett, hogy jöjjek, a könyv nyomába sem érhet. A készítők csak nem bírták ki, hogy egy tipikus, nyálas csöpögős love story-t ne kerekítsenek a végére, ahol mindenki megtalálta önmagát, és boldogan élnek míg meg nem halnak. Aki ilyen könyvet keres, üzenem, ez nem az (hiába a film ezt üzeni...) és inkább válasszon egyet a könyvtár 'romantika' részéről.

Mindazonáltal úgy gondolom, hogy bár az egész könyv baromira nyomasztó, mégis érdemes elolvasni. Igen, szorongani fogunk, és igen ott lesz az a kis rohadék gombóc végig a torkunkban, de ezek mellett állandó gondolkodásra késztet. Úgy gondolom, hogy ez a könyv elvenni nem vehet, csak adhat.

Képzeletben felraktam a saját 1001-es 'must read before you die' listámra (nem is értem miért nem szerepel rajta).

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani, mely tele van harccal a férfiak meghódításáért, a gondoskodás megszerzéséért. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésaházba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon, és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást.


Hát ez a könyv (ahogy a Jane Eyre is) a kedvenc titulus-t megkapta.

Csijot, azaz gésaként szólítva Nitta Szajuri-t én tisztelem, becsülöm, felnézek rá amiért volt mersze, bátorsága elmesélni az életének jó és rossz oldalait is, a gésaként való bukását, felemelkedését, életének előzményeit majd a végét is.

Hihetetlen kitartó, bátor, (néha) engedelmes és okos személyiségről van szó.

Mellette igazán említésre méltó személyeket ismerhetünk meg.
Eléggé részletesek az emberek jellemzései mind külső és belső szempontból is.

Igazán kedves és szeretetre méltó jelenség még Mameha; Szajuri "megmentője" (aki olvasta, azt majd megérti az idézőjelet --- nem szeretnék elárulni fontos tudnivalókat).
Az Elnök viselkedésével nem voltam teljesen megelégedve, csak a végén.
Nobu természete is "elviselhető" volt, és aki megismerte, egy igazán értelmes, szórakoztató embert ismert meg.
Hatszumomo, Hatszumomo, a Nagy Hatszumomo ... hát igen, őt majd mindenki megismeri a regényben, és majd eldönti, hogy kedveli e avagy sem. Előtte még ezekkel a jelzőkkel illetném őt: úrnő, gonosz, piszkálódó, szerencsés majd vesztes, eszes.
Úritök félénk, szeleburdi, kislányos; igazán megérdemelt volna mindent... sajnáltam őt, és részben meg is értettem őt a végén.

Természetesen még volt egy pár szereplő, de én úgy érzem, hogy róluk tudtam és szerettem volna megosztani egy pár jellemzőt, véleményt.

Azt még hozzá tenném, hogy én szerintem ez egy ALAPMŰ, akinek lehetősége van, élete során olvassa el minimum egyszer! De ha teheti, inkább többször! (Nekem ez a 2. olvasásom, és még egy párszor a kezembe fog kerülni e célból. ;)

Érdekes tanulnivalókkal, eseményekkel van tele : gésák ruházatának, viselkedésének, kinézetének részletes bemutatása, ahhoz kapcsolódó szavak használata.
pl.: danna, kimonó, ekubó, mizuage, cucumi stb.
Annyiszor emlegetve voltak ezek a szavak, hogy többnek is megjegyzi az ember akaratlanul is a jelentését. :)

A filmet is csak ajánlani tudom. 
Én legelőször azt láttam, és az is hihetetlenül megfogott, "nyomot hagyott" bennem. Utólag olvasva a könyvet sem volt probléma. Persze vannak változtatások, rövidítések a filmben, de melyekben nincsenek?


Borító: 5/5 Szép zöld színű :), bár a filmben Szajuri nem így néz ki, de ettől függetlenül szerintem nagyon szép a gésa a borítón.
Kedvenc szereplő: hú ezt nehéz kiválasztani... Mameha :)
Unszimpatikus szereplő: báró
Kedvenc rész: Szajuri debütálása
Ami nem tetszett: Hatszumomo, Szatszu (Csijo huga), Úritök sorsa
Értékelés: 

Emily Brontë - Üvöltő szelek

Képzelj el egy tipikus amerikai szerelmes filmet. Adott 2 főhős, akik mindennél jobban szeretik egymást, de az élet úgy hozza, hogy elsodródnak egymás mellől. Majd jön a nagy újratalálkozás, és minden helyrejön magától, és they lived happily ever after...

Na ez a könyv NEM ilyen. Felkavaró, keserves, szomorú, elkeserítő. Szerelmi bánatban szenvedőknek nem ajánlom.

Sokáig nem tudtam bejegyzést írni erről a könyvről, annyira felkavart, és sajnos most se igazán találom rá a szavakat, ezt mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia.

Alapmű, életünkben legalább egyszer muszáj elolvasni!

Neil Gaiman: Csillagpor

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be.


A filmet már elég régen láttam. 
Múltkor az Alexandra Könyvkiadónál volt akció, annak keretében vettem majdnem féláron.
De valószínűleg el fogom adni, mivel annyira nem fogott meg, hogy újra kézbe vegyem.

Igazából egy meséről van szó, amely tarkítva van kitalált lényekkel, teremtményekkel, helyszínekkel.
Gyorsan pörögtek az események, több szereplőt megismerhettünk.
A vége nagyon kiszámítható volt, de ennek ellenére élveztem Tristran Thorn utazását, találkozásait.
Több szálon futó szál tette egy kicsit bonyolultabbá, de ez egyáltalán nem volt gond, így élvezhetőbb volt, hogy kivel mi történik.

Annak ellenére, hogy egy mesebeli történetről van szó, vannak benne olyan események, történések, hogy egy fiatal tizenévesnek nem biztos, hogy ajánlanám.

Így 22 éves fejjel simán elolvasható minden további nélkül. :D

A jellemek, szereplők leírása alapján mindenki elképzelheti saját maga fantáziája segítségével a kinézetüket. (Feltéve, ha még nem látta a filmet.) 
Mivel én olyan rég láttam a filmet - alig emlékeztem rá - , ezért a saját fejem "összerakta a személyeket".


Borító: 4/5 Szép, tetszik. 
Kedvenc szereplő: Csillag
Unszimpatikus szereplő: Victoria
Kedvenc rész: Amikor Tristran megmenti Csillag életét.
Ami nem tetszett: Mikor Victoria szembesítette a tényekkel Tristrant utazása visszatértekor.
Értékelés: 

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Csodálatos lények lehettek a régi angol papkisasszonyok - egy kis faluban elásva, vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt, mint a Bronté nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét, ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, mély pszichológiája és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes olvasmánnyá. A regény szűk társadalmi körben mozog, de pompásan jellemzett alakok széles skáláját vonultatja fel. A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.

A sok filmváltozat közül láttam többet is. A kedvencem a 2005-ös feldolgozás, amelyben egyik kedvenc színésznőm Keira Knightley alakítja Elizabeth szerepét igazán jól.

Így elolvasás után azt mondhatom, hogy a film jobban tetszett, amit még sokszor meg is fogok tekinteni.
A könyvvel nem biztos, hogy így lennék, de azért szerintem még a kezembe fog kerülni.

Édesanyjuk Mrs. Bennet igazán sürgő, forgó, alkalmatlankodó, buzgó; amolyan "sajtkukac" féle személyiségként tudnám leírni. Ezeket igazán nem rosszként mondom, de így éltem meg az egész könyvben a viselkedését, modorát.
Elizabeth csendes, hallgató, okos, szerény, de igazán odafigyelő, eszes teremtés. Nagyon szimpatikus a jelleme. 
Jane nagyon kis ártatlanka, de illik rá. :)
Nah a másik 2 lányról nem is nagyon szeretnék beszélni... Lydia kikészített a viselkedésével.
Mr. Bennett fura alak, azt hiszem róla elég ennyi.

Rengeteg összejövetel, bálozás, beszélgetés, utazgatás, fecsegés, pletykálgatás jellemzi a könyvet, egy kis gúnnyal, romantikával, humorral (icipicit) összespékelve.

Egészen kis időt jelenít meg a szerzőnő, amelyben néha az idő nagyon lassan megy, és olyan, mintha a szereplők alig csinálnának valamit ; valami igazán értelmeset.

Jó kis olvasmány, nyugis, pihentető délutánokra ajánlom, el lehet benne merülni, de félre is lehet rakni. Nem az a "phú, nem bírom lerakni regény".

Borító: 3/5 Valamelyik film feldolgozásából megjelenített kép, nem túl szép a minősége, viszont szerencsére kemény borítós, így sokszor kézbe vehető újra és újra.
Kedvenc szereplő: Elizabeth
Unszimpatikus szereplő:Mr. Darcy
Kedvenc rész: mikor Elizabeth újra és újra elolvassa Mr. Darcy levelét
Ami nem tetszett:Mr. Darcy és Mr. Bennett viselkedése a Bennett családnál való látogatásoknál
Értékelés: 

Sylvia Day: Hozzád kötve

Ha könyvet kellene ajánlanom azoknak az olvasóknak, akik szeretik az Ötven árnyalat trilógiát, elsőként ezt a perzselő szerelmi jelenetekkel teli művet ajánlanám. - (Dear Author). Gideon Cross olyan erővel lépett be az életembe, mint a sötétségbe hasító villám. Ez a gyönyörű, sugárzó férfi maga volt a fehér izzás. Soha eddigi életemben senki és semmi nem vonzott még ilyen ellenállhatatlanul. Úgy vágytam az érintésére, mint drogos a napi adagjára, bár éreztem, hogy elgyengít, mégsem tudtam, nem is akartam ellenállni. Sérült és törékeny lettem, ő pedig oly könnyedén megtörte az ellenállásomat, és áthatolt az eddig kemény páncélon. Gideon birtokában volt a tudásnak. Megvoltak a maga démonai. Egymás tükörképeivé váltunk, visszavetítve a másikra legbensőbb világunkat, legmerészebb vágyainkat. Szerelme megbéklyózott, átformált, és én csak azért esedeztem, nehogy kínzó múltunk elszakítson minket egymástól. "Day erőteljes története felizgatja s magával ragadja az olvasót." - (RT Book Reviews).

Igen, sajnos nagyon hajaz A szürke ötven árnyalata sorozat-ra. Ez csak 2 részes, nemrég jelent meg az első része. Mivel hasonló a könyv, ezért megvettem, és elég gyorsan ki is olvastam.

A szexjelenetek hasonlóak, talán picit változatosabbak.
A kezdet is ugyanolyan, gazdag hapsi felfigyel a "jelentéktelen" lánykára. Különbség, hogy a nő ebben az esetben nem "szegény", pénzes a családja neki is.

Izgalmasabb, hogy több köztük a konfliktus, többször összevesznek (szakítanak - ezt csak én gondoltam, na meg Eva...).

Ugyanúgy vannak a pasinak exei, akik bele szólogatnak, beszélgetnek Evával a múltról stb.

Élveztem ezt a könyvet is, de sajnáltam, hogy eléggé hasonlított az ötven árnyalat trilógiájára. 
A stílusa, jelenetei, modora is szinte ugyanolyan volt.

Mindenesetre azért szerintem el fogom olvasni a 2. részt. Bár nem úgy fejezték be ezt, mintha lenne folytatása, szerintem ez simán lehet így egy happy end. 


Borító: 3/5 Sajnos még mindig nem tudom, hogy mik akarnak lenni azok a csíkos kör alakú ékszerek? a borítón, annyira nem fogott meg
Kedvenc szereplő: Eva talán
Unszimpatikus szereplő: Gideon
Kedvenc rész: nem volt
Ami nem tetszett: mikor Eva virágokkal, majd gyűrűvel lepte meg Gideont
Értékelés: 

J.R.R Tolkien - The Hobbit

Elsőként végy egy szerencsétlen főszereplőt, akit egyik napról a másikra megfosztják az otthon melegétől és a jóleső jóllakottságtól. Szórd meg egy csipetnyi varázslattal, adj hozzá jó pár gonosz mesebeli lényt, majd mindezt hintsd meg egy óriási sárkánnyal és kész is a tökéletes recept egy letehetetlen 'körömtövigrágós' történethez.

Sok értékelést olvastam a könyvről, és mindenhol, de tényleg mindenhol ezt írták: 'mese nem csak gyerekeknek'. Ha az elején kételkedtem is ebben, a végére tökéletesen egyet értettem ezzel az állítással.

Lebilincselő, fantasy kedvelőknek kötelező olvasmány! J.R.R. Tolkien tökéletes érzékkel testesíti meg az olvasó lelki szemei előtt az egyes helyszíneket. Míg a Gyűrűk Ura trilógiában a végeláthatatlan tájleírások untattak, a Hobbitban épp elegendőnek találtam ahhoz, hogy beszippantsa az embert Bilbo világába.

Ez volt az első könyvem, amit angolul olvastam, meglepődtem mennyire könnyen ment, kiskoromban olvastam magyarul is. Azóta eltelt jó pár év, így nem tudok hitelesen nyilatkozni erről, de nekem eredeti nyelven jobban tetszett.


4/5

Charlotte Bronté: Jane Eyre

Charlotte Brontë leghíresebb regénye, a Jane Eyre rengeteget elárul szerzőjéről: életrajzi elemekből építi fel Jane gyermekkorának keserves éveit, és lelke legmélyéből veszi hősnőjének törhetetlen, makacs jellemét is. A regény romantikus cselekménye és érzelmessége révén már első megjelenésekor nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit nagynénje nevel. Kapcsolatukat számos konfliktus tarkítja, így Jane idővel egy nevelőintézetbe kerül Lowoodba. Az állandó koplalás és hideg, valamint az intézet rideg, szigorú szabályai nem könnyítik meg az érzékeny, szeretetre éhes kislány helyzetét. Kis idő elteltével azonban barátokra tesz szert, ez erőt ad neki a benti élethez és a tanuláshoz is, olyannyira, hogy hamarosan osztályelső, majd évek múltán tanítónő lesz. Ezt az állását feladja, mikor nevelőnőnek szegődik Mr. Rochesterhez, annak kislánya mellé. Itt nyugalomra és elfogadásra lel, sőt szerelemre is de egy felfedezésre váró titok árnyékot vet minderre. Az árnyalt, finom jellemábrázolás, a pompás stílus és szerkesztés méltán biztosítja a regény előkelő helyét a világirodalom klasszikusai között és az Olvasók szívében egyaránt. 

Nagyon sok kiadásban, borítóban megjelent már ez a könyv. Direkt azt raktam ki, amelyikben én ráakadtam egy jó kis antikváriumban a Jászai Mari Térnél. Ahhoz képest, hogy egy (számomra) klasszikusról van szó, nagyon olcsó volt. :)

A filmet, a régit és az újabb feldolgozást is láttam már, viszik a pálmát!

A legelején Hamupipőke érzésem volt Jane-el és a "családjával" kapcsolatban, igazán sajnáltam őt, de egyben becsültem is, hogy volt, hogy kiállt magáért!

Elérzékenyültem, mikor elvesztette barátnőjét, együtt éreztem vele, de nagyon is!

Nagyon okos, talpraesett és magáért kiállő nő lett belőle 8 év leforgása alatt, ugyanis ugrottunk egyet a történetben, és máris 18 éves lett.
Új vágányra került az élete azzal, hogy munkát keresett, kiterjesztette az igazgató felé kérését, majd a gyámja felé is, akit viszont már nem érdekelt, hogy mit tesz (szerencsére, végre nem szól bele, nem irányítja, nem szidja le a semmiért).
Találkozik volt dadájával is, akitől megtudunk egy kis információt az "előző életszakaszáról", kinek hogyant alakultak a dolgai, ki hogyan, merre változott meg.

Elején elgondolkoztam, hogy miért is olyan jó ez a könyv, hiszen nem nagyon érdekelt. (Tényleg nagyon az elején voltam!) Na de 1-2 oldallal odébb magával ragadott, és olvastatta magát. :)

Majd nagy lejtőn (vagy?) emelkedőn indulunk el, felgyorsulnak az események, csak kapkodom a fejemet.
Nem szeretnék elárulni semmit azoknak, akik még nem olvasták a könyvet, de tudtam én, hogy valami nem stimmel, már a jóhír elején elkezdtem gondolkodni, sajnálni Jane-t... de ő is érezte.
Sírni tudtam volna a templomban, a szobájában, az új faluban. :,(

Annyira jól meg van fogalmazva, írva ez a regény, hogy egyszerűen magával rántanak a történések, a jelenetek, mosolygok, nevetek, sírok, elszomorodom, elgondolkozom. Régen olvastam ilyen könyvet, amely ennyire "magával ragadott volna".

A vége természetesen kitalálható volt, bár nem ebben a formában...

Összességében egy elég jó könyv, szerintem még egy párszor a kezembe fogom venni elolvasás gyanánt. ;)

Borító: Régebbi kiadás van meg, inkább a fogását és az "illatát" szeretem. :)
Kedvenc szereplő: Jane
Unszimpatikus szereplő: St.John
Kedvenc rész: mikor Mr.Rochester megkéri Jane kezét
Ami nem tetszett: ami történt a végén Mr.Rochesterrel, nem érdemelte meg
Értékelés: 

E.L. James: A sötét ötven árnyalata

Az Ötven árnyalat-trilógia második kötete.

A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál.

De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni.
Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról.

Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.



"Minden idők leggyorsabban fogyó könyve
A szerző, E L James nem is álmodott arról, hogy regénysorozatával ilyen őrületet vált ki világszerte, és saját bevallása szerint valóságos sokként élte meg a sikert. Eredetileg ugyanis a Twilight erotikus verzióját szerette volna megírni jórészt saját szórakoztatására. A mű azonban olyan jól sikerült, hogy pillanatok alatt kinőtt a fan-fiction kategóriából, és amikor április elején a piacra került, az olvasók egyetlen nap alatt elkapkodták, és újranyomásra volt szükség. "

forrás: www.life.hu

Az első részét is már nagyon felkapták, ahogy olvasható is, hogy annyit vettek belőle, hogy újabb könyveket kellett nyomtatniuk. Nagyon sok róla a kritika: "mamipornó millióknak" "sablonos, ostoba, nevetséges" "borzasztó a fordítás: szentséges basszantyú, szent szar" " idegesítő belső istennő" stb.stb., még sorolhatnám.

Én ezek ellenére hihetetlenül faltam az 1. részt, nagyon tetszett, és izgalmas volt számomra.

A 2. részt nagyon elhúzták, már augusztusra be volt ígérve, és végül csak szeptember végére jelent meg. Rengetegen várták, és bosszankodtak.

Ez a rész még jobban tetszik, jobb mint az első, több benne a romantikus, szexuális, bonyodalmas szál. Több a cselekmény, izgalmasabb, eseménydúsabb. Tetszik, ahogy kibontakozik a szerelem Miss Steele és Mr. Grey között.

Emellett sokszor esik említés Christian múltjáról, múltbéli alávetettjei is megjelennek.

Olyanok történnek, amiket nem gondoltam volna. Együtt nevetek, izgulok, sírok, nevetek a főhősnővel. Nagyon sokszor elmosolyodom a humorukon, szimpatikusak a levelezgetéseik is. (Bár ez az első részben sokkal izgalamasabb volt, mivel ugye akkor még alig ismerték egymást.)

Annyira vártam, hogy végre valaki sebesüljön már meg! Leila esetleg valakit megsebesítsen, annyira feldobta volna, nagyon jó lett volna olvasni, ahogyan aggódnak egymásért. Bár szerencsére Mr. Grey sok esetben így viselkedik, valóban félti Miss Steele-t. :)
Ezeken kívül tetszik, ahogyan Christian jelleme, viselkedése, érzései átváltoznak, és eközben megismerjük a múltját is, előző alávetettek, játékszoba, anyukája ("narkós kurva") stb.

A szokásos szófordulatok, és a sok elírás, hiba most is zavart... ezek sajnos a fordító hibái... sokan szidták már. De egy részben én becsülöm is egy ilyen ember munkáját, hiszen biztosan nincs könnyű dolga egy-egy könyvnél.

A vége felé (mikor Christian eltűnt), túlzott volt a sok-sok családi érzelem kitörés, aggódás. Fura volt Mr. Grey viselkedése is, komolyabb dologra, bajra gondoltam.

Viszont a végére a borító miértjét is megértettem: álarcosbál, szülinapi ajándékok egyike. ;) Azt gondolom, ezek a magyarázatok rá. ( Pedig már kezdtem azt hinni, hogy csak a jó kinézet miatt került fel a borítóra. :D)

A végét sejtem, hogy ki is lesz a bosszúálló, kíváncsian várom a következő részt.
ÉS azzal remélem, hogy most nem fognak késni, mert még ebben az évben a kezemben szeretném tudni a 3 kötetet is!!! :)

Borító: 3/5 A minősége nem jó, mert első olvasástól jön le róla a fólia, az álarcot homályosnak látom néha, emiatt annyira nem tetszik.
Kedvenc szereplő: Mr. Grey
Unszimpatikus szereplő: Mrs. Robinson
Kedvenc rész: nagyon nehéz választani, számomra talán a kedvencek a szexuális jelenetek ;)
Ami nem tetszett: túl hamar újra összejöttek, Ana túl hamar megadta magát (ismét)
Értékelés:

Elizabeth Gilbert: Ízek, Imák, Szerelmek

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő - volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mindannyian a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kezdve változtatok az életemen". Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. 

Egyszer már olvastam ezt a könyvet, és akkor nagy löketet adott, felvidultam, nagyon nagy hatással volt rám.
Úgy érzem, most megint szükségem lenne erre a mostani életszakaszomban. Ezért olvastam újra. ;)

Az írónőnek a jelleme, viselkedése, gondolkodásmódja hihetetlenül szimpatikus nekem. Olyan jókat mosolyogtam egy-egy mondatán. :)

1. rész: ITÁLIA
"Mondd, ahogy eszed"
Harminchat mese a gyönyör kereséséről

Ezzel kezdi ezt az Olaszországban játszódó részt. Mivel tanultam egy kis olaszt, így ezt a helyet és nyelvet nagyon szeretem. Érdekesebbé teszi ezt mind azzal, hogy a tanult olasz szavak közül egyet-egyet megoszt velünk. :) Olasz ételeket kóstol (felszed egy jó pár kilót :D), olasz helyeket ismer meg, és olasz emberekkel találkozik. Eközben elindul a gyógyulás útján, bár döcögősen megy neki. Vicces, amikor saját magával beszélget írásos formában. :D

2. rész: INDIA
" Gratulálok, hogy megismerhettem"
Harminchat mese az áhítatra való törekvésről
 
Hugomnak, másnéven Kukacnak ajánlom ezt a részt, sokat beszél a jógáról, na meg űzi is ezt a sportot.
Idézek, amivel egyetértek:
"... nem rágódhatsz megállás nélkül a múltadon, mint ahogy nem aggódhatsz állandóan a jövőd miatt sem; figyelmedet az örökkévaló jelenre kell összpontosítanod, mert csak ebből az állapotból vagy képes kiegyensúlyozottan szemlélni önmagadat és a környezetedet"
Ezen kívül tényleg sok más hasonló bölcsességet, gondolatot oszt meg a jógáról, meditálásról, igazán érdekes.
Felnéztem rá, mikor megfogadta, hogy senkivel nem fog beszélni, egy szót sem fog szólni, nemtudom hogy bírta ki. De aztán az asram "feladat kiadói" megszüntették ezt az állapotot egy új feladattal. Mindenesetre nagyon sokat változott és fejlődőtt Indiában, megérte meghosszabbítani az ottlétét. :)

3. rész: INDONÉZIA
"Még a bugyimban is másképp érzem magam"
Harminchat mese az egyensúlyra való törekvésről

Liz 2 évvel ezelőtt volt egy füvesembernél, aki jósolt neki a tenyeréből, és azt is megmondta, hogy vissza fog térni hozzá, ezért ment el Indonéziába.
Vicces, ahogy megijed, amikor Ketut Liyer, a gyógyíró elsőre nem ismeri fel. :D (Átfut az agyán, hogy akkor minek utazott ide.)
Természetesen a végén bepasizik, kerül egy kis romantika és a történet végére. Innentől már sejthető, hogy hol és hogyan fejeződik be a "gyógyító" utazása. :)

Annyira jó, hogy mind a három rész nagyon különbözik egymástól és ettől is válik az egész utazás, a történet igazán élménydússá.
Mind a három részben lehet kedvelni valamit:
Olaszországban a gyógyulását, a jó étvágyát, az olasz tanulását.
Indiában az asrammal, a meditációval való küzdelmét, végül az ének megszeretését. :)

Kedvenc szereplő: Liz
Unszimpatikus szereplő: Wayan
Kedvenc rész: Olaszország
Ami nem tetszett: Wayan halogatta a házvásárlást, és minél több pénzt akart Lizből kicsalogatni
Értékelés: 

Fejős Éva: Szeretlek, Bangkok

Akkor kezdtem a "szökésről" ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter - én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és - bár sosem jártunk tengerparton a családommal - szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen "megszöktem" kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és körülöttem; a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel. - (Fejős Éva) 

Amikor elkezdtem olvasni, az az érzésem támadt, hogy ez egy önéletrajz, és nem túlzottan tetszett. De gondoltam: hát, miért ne olvhashatnám tovább, hiszen nem túl vastag, 1-2 napos olvasmány, biztos lesznek benne érdekes részek is... és tényleg így lett! :)

Hihetetlen volt számomra, hogy az ott élő emberek mennyire "nyíltak", elmesélik a velük történt olyan eseményeket is, ami nem tartozna másra, főleg nem egy vadidegenre (az írónőre).

Megható volt, amikor az Édesapjáról írt, mesélt, a vele és a betegségével kapcsolatos gondolatait megosztotta velünk, az olvasókkal. A végén igazán sajnáltam őt.

Sok esetben csorogtak a könnyei, szerintem túl sokszor volt ez, kis semmiségeken. Persze ez nem feltétlenül negatívum, biztosan elég érzékeny teremtésről van szó az írőnő személyében. Ettől függetlenül engem zavart, azt gondoltam, hogy az olvasók "megríkatása" a célja, hogy hú de érzelmes könyvről van szó.

Összességében érdekes volt a könyv, sok mindenkiről és mindenről össze tudott szedni információkat, igyekezett úgy éreztem. :)
De ahhoz képest, hogy (szerintem) egyszer olvasandó könyv, és elég vékonyka, jól megkérték az árát. Éppen ezért én nem egyből a megjelenéskor, hanem amikor adódott egy (majdnem) féláras akció, szereztem be.

Mivel ez inkább egy útinapló / önéletrajz szerű könyv, ezért itt nincsen kedvenc és unszimpatikus szereplő.
Kedvenc rész: Amikor a plasztikai sebésznél végig néztek egy-egy szépítő műtétet.
Ami nem tetszett: Túl sok ember jellemzés, a táj jellemzések helyett.
Értékelés:

Igaz, a molyon több csillagot kapott, de itt a többi könyvem értékeléséhez viszonyítva kapott kettőt. :)

Maryrose Wood: Méregnaplók - Méregkert

A tizenhat éves Jessamine Luxton a Hulne Apátság romjai között él édesapjával, a köztiszteletben álló gyógyszerésszel, aki szenvedélyesen kutatja a gyógynövények titkait. Ennek érdekében a világ minden tájáról igyekszik beszerezni a különlegesnél különlegesebb egyedeket, melyek közül a legveszélyesebbeket egy zárt méregkertben tartja. Egy napon különös fiú érkezik a Hulne kunyhóba: a rejtélyes látogató neve Gyom, és a jelek szerint nem csak a nevében kötődik a növényekhez. Kicsoda ő és mi lehet a titka? És mi készül a méregkert falai mögött? A gótikus elemekkel átszőtt, izgalmas és romantikát sem nélkülöző regény a méregkert különös világába kalauzolja az olvasót, ahol sosem szabad elfelejtenünk, hogy a megfelelő dózisban minden méreg: még a szerelem is. 



Eléggé vékony könyvről van szó. Könnyed kis 1-2 napos olvasmány, nagyon gyorsan lehet vele haladni.
Picit ahogy olvastam inkább tini regénynek mondanám. A fogalmazása egyáltalán nem bonyolult, túl könnyű inkább. De az igazán jó érzés, hogy csak lapozok, lapozok, és peregnek az események.

Elején bemutatja a főszereplőket (mindössze 2), tehát e szempontból is könnyen követkető. Majd bejön 1-2 újabb szereplő, ezek között a fura, rejtélyes fiú, aki hangokat hall, mintha a növényekkel együtt érezne, hallaná a beszédüket. Akivel aztán (természetesen) szerelmi szál alakul ki.

Szeretem azokat a regényeket, amiben sok szó esik a növényekről, állatokról, a természetről.

Az a jó azokban a könyvekben, amiket még nem filmesítettek meg, hogy én képzelhetem el a környezetet és a szereplők kinézetét is.
Ebben a történetben elég érdekes, amikor magam elé képzelem a fiút, amint beszélő növényekkel vonul elvégezni a rá bízott feladatokat a lány megmentése érdekében.
Igen, elég nagy fordulatot vesz a regény a vége felé. 

Ezt a regényt szerintem nem kellett volna több részbe szedni, olyan vékonyka és rövid így az első rész. Hát igen, ezt is úgy fejezték be, hogy az ember nagyon is kíváncsi a folytatására.

Mindenesetre lehet, hogy összegyűlik annyi könyv, amit szívesen lecserélnék egy újra, köztük ezt is, és akkor kirpóbálom a rukkolát én is. :)

Kedvenc szereplő: talán Jessamine
Unszimpatikus szereplő: Jessamine Apja (titkolózik, és gonoszan viselkedik a saját tulajdon lányával)
Kedvenc rész: belépés a méregkertbe
Ami nem tetszett: Jessamine Apja lánya elleni tette
Értékelés: